Zsigmondy Vilmos
(Pozsony, 1821. máj. 14. – Bp., 1888. dec. 21.)

Zsigmondy Vilmos 1821. május 14-én született Pozsonyban. Gimnáziumi tanulmányait Szakolcon, Komáromban és Pozsonyban végezte kituno eredménnyel. 1838-42 között a selmeci Bányászati Akadémia hallgatója.
A Selmecbánya melletti szélaknai bányagondnokságnál szerez gyakorlati ismereteket, majd késobb a bécsi Császári és Királyi Bányaigazgatósághoz osztották be. Dolgozott az udvari kamara elnöki osztályán is, majd a resicai koszénbányában, ahol az üzemfejlesztést vezeti.
1843-ban állami szolgálatba lépett. 1846-ban az Osztrák Államvasút társaság bányamérnöke, s ott Szlávy Józseffel együtt a szabadságharc alatt a resicai vas- és acélművek üzemét teljesen átállították a honvédség felfegyverzéséhez szükséges fegyver- és lőszeranyag gyártására. Ezért Olmütz várában rabságot szenvedett, amikor resicai barátai és a polgárság folyamodványának is köszönhetoen császári kegyelemmel szabadul 1850-ben.
Csaknem kilenc évig Sándor Móricz gróf annavölgyi szénbányájának irányítója, majd Pestre költözik, és önálló irodát nyit.
Az elso magyar bányaműveléstan, Bányatan, kiváló tekintettel a koszénbányászatra címmel, 1865-ben jelenik meg Zsigmondy tollából. Ez a munka már foglalkozik az artézi kutak fúrásával, a hévizek feltárásával. Maga a szerzo gyakorlati munkát vállal, fúróvállalkozó lesz. Kiemelkedo munkái: a harkányi hévízkút lemélyítése, a margitszigeti kút fúrása, amellyel összefügg a fováros földtani viszonyainak tanulmányozása és egy újabb jelentos szakkönyv születése. Zsigmondy a magyarországi geotermikus kutatások úttöroje volt.
A margitszigeti melegvíz-forrásra idorol-idore felfigyeltek. Zsigmondy Vilmos 1866-ban végzett fúrásokat. A sziget talajának pontos rétegviszonyait innen ismerjük 119,51 m-ig. Ebbol a mélységbol tör fel a napi 1,5 millió liter víz, amely ként, kalciumot, magnéziumot és szénsavat tartalmaz.
1868-ban kezdte el a városligeti artézi kút fúrását. Ez a legjelentosebb alkotása. A 970,48 m mélységu fúrást 1878. május 15-én fejezte be. Ez a majdnem 1 km mélységu kút, a Városligeti I. kút a világ legmélyebb artézi kútja. E nagyszerű mű fémjelzi Zsigmondy Vilmos alkotó szellemi nagyságát, mely a helyes földtani felismerés tudományos alapján nyugvó, kiváló muszaki érzékkel és tudással végrehajtott mérnöki vállalkozás volt.
A hírneves szakembernek elévülhetetlen érdemei vannak az alcsúti, a jászapáti, a lipiki, a buzási, a ránkherlányi, a herkulesfürdoi fúrások elvégzésében. O végezte a fiumei /rijekai/ kiköto talajvizsgálataihoz szükséges fúrásokat is. Ugyancsak jelentos a petrozsényi 729,6 m-es, gazdag széntelepeket felfedezo munkája, valamint az orowi 215 m mély kísérleti koolajkutató fúrás.
1876-tól már nem vállal kútfúrást, csak bányászati és kútfúrási szakvéleményezéssel foglalkozik. Szakmai tapasztalatait tanulmányokban összegezte. E tevékenységével jelentos mértékben hozzájárult a magyar muszaki nyelv megteremtéséhez.
Zsigmondy közéleti szereplése is említésre méltó. Nem sokkal Pestre költözése után a város képviselo testületének tagjává választották. 1874-tol a Közmunka Tanács tevékenységének is részese. 1875-tol élete végéig selmecbányai kerület képviseloje szabadelvű párti programmal, a pénzügyi bizottság tagja, majd elnöke. O volt az 1867-ben alapított Magyar Mérnök és Építész Egyletben az 1881-ben létrejött bányászati szakosztály elso elnöke. Részt vett a Magyar Földtani Társulat munkájában is. 1868-tól volt a Magyar Tudományos Akadémia levelezo tagja. 1883-ban foleg az o fáradozásainak hatására szabályozták a bányanyugdíjakat. 1883-ban a Földtani Társulat alelnökévé választották.
Közhasznú tevékenységéért kapta meg a királytól 1868 áprilisában a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, az 1873. évi bécsi és az 1878. évi párizsi kiállítás körül szerzett érdemei elismeréseként pedig a királyi tanácsosi címet. 1878-ban kitüntették a francia becsületrend lovagkeresztjével is.
Fúrásainak földtani és hidrológiai tanulságairól értékes tanulmányokban számolt be a Földtani és Természettudományi Közlönyben és a Bányászati és Kohászati Lapokban.
A tevékeny tudós és gyakorlati szakember 1888. december 21-én halt meg Budapesten. A Kerepesi temetoben nyugszik.

Nevét elsősorban sikeres artézi kútfúrásaival tette ismertté. Az elsőt 1865 évben fúrta Harkányban, 1866-67-ben a margitszigeti, majd a lipiki és alcsúti fúrásokat vezette. 1868-ban kezdte meg a városligeti kút fúrását, melynek további munkálatait 1876-ban unokaöccsének, Bélának adta át. Az elkészült kút 970 m mélységű és 74 C°-os termálvizet szolgáltatott. Az 1879-ben befejezett petrozsényi fúrásokkal gazdag kőszéntelepeket tárt fel.
Jókai barátja, egyes vélemények szerint a Fekete gyémántok Berend Iván-modellje volt. Szobra Dorogon áll a róla elnevezett lakótelepen.
1967-ben az Orsz. Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tiszteletére Zsigmondy Vilmos emlékérmet alapított.