Hell Máté Kornél
(Schlackenwerth, 1650 – Selmecbánya, 1743)

Eredeti családneve Höll.
Csehországi bányákban tanult, 1694-ben telepedett le Selmecbányán: az udvari kamara a bányavizek mérséklésével bízta meg a főgépmestert. Ezt vízgyűjtő tavak létesítésével, vízkerék meghajtású emelőgépekkel és rudas szivattyúkkal végezte el. Munkája során a bányaszivattyúk, a szellőztető berendezések és az emelőszerkezetek tökéletesítésén dolgozott. Első nagy műve (1699-ben) vízgyűjtő tavak létesítése volt. Két ízben is (1707-ben II. Rákóczi Ferenccel, 1712-ben I. József császárral szemben) megvédte a bányákat a felszámolástól. Lójárgányos emelőjét és rudas bányaszivattyúját külföldön is elismerték, Svédországban és Bajorországban is használták selmeci szivattyú néven. Korszerűsítette a függőleges aknaszállító gépeket is, melyek egész Európában elterjedtek. Rudas szivattyújának modellje látható a Freibergi Bányászati Múzeum gyűjteményében, s hasonló ahhoz, amilyent Polhem és Swedenborg épített. A helyenként több száz méterre elnyúló rudazatot pontosan kellett egyensúlyozni, hogy el ne törjön. A rudasművek mozgatását még lent a bányában is vízikerekek végezték, ezeknek csapóvizét altárón, — a bánya legmélyebb szintjéről szabadba vezették el.

Kétszer nősült, 22 gyermeke volt. A külországból idetelepült mester még 87 éves korában is ellátta hivatalát. Fiai közül József Károly és Ignác Kornél ugyancsak a bányagépészet terén szerzett érdemeket, Miksa Rudolf csillagászként vált híressé. Utóbbi változtatta a „Höll" családnevet Hell-re.