Herrmann Emil
(Dognácska (Bánság) 1840. nov. 13. Budapest 1925. ápr. 22.)

(H. Hugó testvére, H. Miksa apja)
1856-ban a bécsi, 1857-ben a pesti műegyetemen folytatott tanulmányokat. 1859-63-ban a selmeci akadémián tanult bányászatot, kohászatot. Ezután a szélaknai gépészeti felügyelőségen dolgozott. 1866/67. tanévben a leobeni bányászati akadémia bánya- és kohógéptani tanszékén tanársegéd.1867-től a selmeci akadémián ideiglenes tanársegédként ábrázoló geometriát és erdészeti erőműtant adott elő. 1869-72 között kinevezett tanársegéd a matematika-mechanika-gépszerkezettan tanszéken, ahol 1869-től az akadémián az elsők között ad elő magyar nyelven. (1868 nyarán e célból magyar nyelvet tanul Nagykőrösön.) 1872-92 között, az akkor alakult elemző erőműtan-szilárdságtan tanszék, 1892-1902 között az általános és vasgyári géptan tanszék tanára és vezetője. 1889-ben bányatanácsos, 1894-ben főbányatanácsos. 1902-ben vonult nyugdíjba.
A gázok termodinamikája és a szilárdságtan területén igen jelentős elméleti és szakirodalmi
munkásságot fejtett ki. A magyar nyelvű műszaki mechanikai irodalom úttörő)e. A gőzgépek és aknakötelek számítását korszerű elméleti alapokra fektette. Hazánkban először ő foglalkozott szakszerűen a hengersorok méretszámításával.

Hermann Hugó
(Dognácska 1857. - Budapest 1937. ápr. 1)

(H. Emil testvére)
1872 - 75 között tanult az akadémián. 1877-ben államvizsgázott a vaskohászati szakon. 1875-78 között tanársegéd az általános és vasgyári géptan tanszéken. 1878-tól a kabola-pojánai kohóhivatal mérnöke. 1891? - 1899 között a diósgyőri kincstári vasgyár hengerművének főmérnöke, majd helyettes vezetője. 1900-tól a Hernádvölgyi Vasipari Rt. központi igazgatóságán műszaki gazgató.

Hermann Miksa
(Selmecbánya . 1868. okt. 30. - Budapest 1944. ápr. 28)

(Hermann) (H. Emil fia)

1889 - 93 között tanult a bécsi műegyetemen, s szerzett 1894-ben gépészmérnöki oklevelet. 1894/95. Tanévben ugyanott tanársegéd a mechanikai-technológiai tanszéken. Rövid ideig Bécsben végez mérnöki munkát, majd 1895-től az Osztrák-Magyar Vasúttársaság resicai gépgyárának mérnöke, végül főnök helyettese. 1899-1911 között a selmeci akadémia tanára, 1901-ig az elemző erőműtan és szilárdságtan, 1904-ig az általános és vasgyári géptan, ezután pedig a Géptan I. tanszéken. 1900-ban bányatanácsos, 1910-ben főbányatanácsos. 1911-1940 között a budapesti műegyetem II. Gépszerkezettan (gépelemek) tanszékének tanára. 1940-ben vonult nyugalomba. 1906/08. tanévekben a selmeci főiskola rektora. 1918/20. tanévekben a műegyetem gépészmérnöki osztályának dékánja, 1933/34-ben a műegyetem rektora. 1920-35 között több ízben országgyűlési képviselő. 1926-29-ben kereskedelemügyi miniszter. 1923 - 1940 között - megszakításokkal - az MMÉE elnöke. 1924 - 26 között a Mérnöki Kamara elnöke. Tanulmányútjain beutazta Nyugat-Európa fejlett államait, az Egyesült Államokat és Ororszországot is.
Gépelemek tankönyve a hazai szakirodalomban hosszú ideig alapvető mű volt.