Delius, Christof Traugott
(Thüringia 1728 (?) Firenze 1779. jan. 21.)

A wittenbergi akadémián jogot, majd 1751-53-ban a selmeci bányaiskolán bányászatot-kohászatot tanult. 1753-56 között gyakornokként bányafőfelőr a selmeci és a szomolnoki kincstári bányászatnál. 1756-1770 között a bánsági kincstári bányászatnál szolgált: 1756-60-ban Oravicán kerületi bányamérő (Markscheider) és az ottani bányaiskola tanára, 1760-61-ben helyettes bányamester, 1761-64-ben pedig bányamester Dognácskán, 1764-ben kerületi főbányamester Oravicán, majd 1764-70-ben a bánsági bányaigazgatóság és a bányabíróság üInöke. 1770-72-ben a selmeci akadémia bányászati tanszékének tanára és vezetője. 1772- 79 között a bécsi udvari kamara bányászati és pénzverészeti bizottságán teljesített szolgálatot tanácsosi, majd udvari tanácsosi rangban. 1778. augusztusától ltáliában tartózkodott betegszabadságon. A cs. Academia Leopoldino-Caroline tagja. Az OMBKE 1974-ben emlékérmet alapított tiszteletére. Delius műve az első rendszeres bányaműveléstan, amely a korábbi, empirikus-leíró jellegű művekkel ellentétben a bányászat egészét - a bányászati földtant, a bányaművelést, ércelőkészítést, bányagéptant és bányagazdaságtant - egységes rendszerbe foglalva, a kor tudományos színvonalának megfelelő egzaktsággal tárgyalja. Könyvét a XIX. század közepéig alapvetőnek tartották, nemcsak a német nyelvterületen, hanem Franciaországban is. Geoógiai és kohászati munkássága is számottevő. Jelentős érdemeket szerzett, mint a bányaés kohóügyek egyik legfőbb irányítója, a felsőmagyarországi és szatmári réz- és nemesfémtermelés újjászervezésében (1775-76). 1768-70-ben az ő javaslatára létesült és irányítása alatt épült föl a resicai vasmű.