Cotel Ernő
(Salgótarján 1879. ápr. 23. Budapest 1954. nov. 8.)

1897-ben a műegyetem gépészmérnöki szakosztályáról az I. félév után a selmeci akadémiára iratkozott át, ahol 1898-1900 között tanult. Vaskohómérnöki oklevelét 1902-ben szerezte meg. Budapesti és diósgyőri szolgálat után tanársegéd a bányavegytani tanszéken (1903-1904). 1904-1912 között a Kaláni Bánya- és Kohótársaság nándorhegyi hengerdéjében (Krassó-Szörény) mérnök, majd főmérnök. 1912-től a Hernádvölgyi Vasipari Rt. korompai vasgyárában durvahengerműi üzemfőnök, majd a gyár főmérnöke, 1921-22 között igazgatója. 1914-18-ban katonai szolgálatot teljesít. 1923-1947-ben a vaskohászattani tanszék vezetője, rendes tanári kinevezéssel. Az 1930/31. és 1931/32. tanévben a főiskola rektora, az 1924/25. tanévben a vas- és fémkohászati osztály dékánja. 1926-ban a budapesti műegyetemen magántanári képesítést szerzett. 1945-49 között az MTA levelező tagja. 1925-29 között az OMBKE alelnöke.
A hazai és a nemzetközi szakirodalomban alapvetőnek számító könyvei és tanulmányai az 1920-40-es években jelentek meg itthon és külföldön. Több jelentős találmányt dolgozott ki.