Böck Hugó
(Budapest 1874. jún. 15. - Budapest 1931. dec. 6.)

1898-ban szerzett oklevelet a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán.1899-ben doktorált Münchenben. Ugyanebben az évben a selmeci akadémia ásványtan-földtan tanszékének vezetője lett rendkívüli tanári, majd 1900-tól rendes tanári kinevezéssel. 1910-ben főbányatanácsos. 1914-ben a pénzügyminisztérium bányászati kutatási osztályának (miniszteri tanácsos), 1916-tól főosztályának vezetője. 1918-tól helyettes államtitkári, majd 1919-től államtitkári beosztással. 1921-29 között Iránban, Irakban, Guatemalában, Columbiában, Trinidadon, Venezueíában, Albániában stb. végzett szénhidrogén-kutatásokat. 1929-31 között - haláláig - a Magyar Földtani Intézet igazgatója. 1915-ben az MTA lev. tagjává választotta.

A szénhidrogén-kutatás nemzetközileg kiemelkedő alakja. 1917-ben megjelent német nyelvű tanulmánya (Petroleum, Berlin-Wien) indította el az Eötvös-ingát világhódító útjára. Lényegében ő tárta föl a hatalmas iráni szénhidrogén mezőket. Ezzel kapcsolatos a nemzetközi irodalomban talán legszámottevőbb alkotása is, mely Gregory, W. J. The structure of Asia c. könyvének fejezeteként jelent meg (1929). A hazai szakirodalomban kétkötetes Geológiá-ja három évtizeden át egyedülálló műnek számított. Az ő munkásságának eredménye az erdélyi gázmezők föltárása is.
1918 után is jelentős publikációs tevékenységet fejtett ki.