Bél Mátyás
(1684. márcus 24. Ocsova, Zólyom m. - 1749. augusztus 29. Pozsony)

Bél Mátyás korának nemzetközi hírű, kiemelkedő tudósa volt, polihisztor. Élete során a legkülönbözőbb tudományágakban alkotott: történelem (helytörténet, agrártörténet, egyháztörténet, irodalomtörténet), nyelvészet, pedagógia, földrajz, néprajz, teológia. Foglalkozására nézve tanár és evangélikus lelkész volt.

Fő műve a "Notitia Hungariae Novae Historico Geographiaca” (Történelmi- és földrajzi tudnivalók a jelenlegi Magyarországról). Ebben közel két évtizedes gyűjtőmunka alapján leírja Magyarország 10 vármegyéjét történeti és földrajzi szempontból 4 kötetben. Munkájának nagyobb része (38 megye leírása) kiadatlan maradt. A kancellária is támogatta a Notitia elkészítését, valamint megbízta Mikoviny Sámuel mérnököt azzal, hogy Bél Mátyás munkájához térképet készítsen. A négy könyv 1735 és 1742 között jelent meg összesen 2693 oldalon. A harmadik, 1736-ban kiadott kötetben kapott helyet Mikoviny kartográfiai tanulmánya.

Bél Mátyás (szlovákul Matej Bel, latinul Matthias Belius vagy csak Bel) életrajza:

1684. márcus 24.-én született Ocsován, Zólyom vármegyében. Szlovák apja foglalkozása mészáros volt, anyja, Cseszneki Erzsébet, veszprémi származású. A későbbiekben német nőt, Hermann Zsuzsannát vett feleségül. Házasságukban 8 gyerek született. Magyarul, szlovákul és németül írt és beszélt, tudományos munkáit latinul adta ki.

Iskoláit Losoncon, Alsósztregován, Besztercebányán kezdte, majd Pápán a református főiskolára járt. 1704-től 1707-ig Halléban tanult teológiát, orvostudományt és állattudományt az egyetemen.
Ez után a Magdeburg mellett lévő bergeni gimnázium igazgatója lett. 1709-től 1713-ig Besztercebányán segédlelkész, utóbb a gimnázium rektora. 1714-től 1719-ig a pozsonyi líceum igazgatója, majd ugyanitt 30 évig lelkész. 1738-tól alkímiával is foglalkozott.

1718-ban elsőként vetette fel egy tudós társaság megalakításának gondolatát, 1721-től szerkeszti "Nova Posoniensia" címmel az első felvilágosult szellemű hazai hetilapot, amely az oktatást segítette.

1736-ban a Notitia I. kötetének megjelenése után munkája elismeréseként XII. Klement pápa Bél saját arcképével ellátott arany érdemrendet adományozott neki. A londoni Royal Society, a berlini Akadémie der Wissenschaften, olmützi, jénai, szentpétervári tudományos akadémia tagjává választották. Magyarországon nem sokkal halála után a Magnum decus Hungarie (Magyarország nagy dísze) megtisztelő jelzővel együtt emlegették.

1749augusztus 29-én meghalt. Sírját eltűnt a temetővel együtt Pozsonyban.

Nevét viseli a besztercebányai Matej Bel Egyetem.